Tegnap este baráti sörözésen vettem részt, Brúnó pedig, szokásához híven, most is felébredt éjjel, és kábé két órán keresztül nem volt hajlandó visszaaludni. Ennek következtében most egy oszladozó holttest hullajtja dirib-darabjait a klaviatúrára, miközben otthon egy másik fosszília vigyáz a kölökre. Aki kipihenten és vidáman ébredt, csak tudnám hogy csinálja...
Egy kavicsos felvétel a közelmúltból...
Történt, hogy Anya elfáradt, történt ez napközben, illetve fáradt volt már reggel is, ami szintén napközben van, de tökmindegy, szóval az ernyedtség akkor kulminált, mármint napközben, és persze akkor, mikor Brúnónak aludnia kellett volna, de mégsem aludt, tehát egy zűrzavaros helyzetben Anya megpróbált aludni, Brumit Irma néni gondjaira bízva, de persze Brú nem hagyta, hogy ezt tegye, mert az már milyen, hogy napközben alszanak a felnőttek, nehogymá', nem bizony, NEM HAGYJUK!!! Ezért Brúnó odament Anyához és nyúzta és azt mondta neki, hogy "káá", ami nem köztudottan, de egyértelműen a kávét jelenti. Anya visszakérdezett döbbenten: "Igyak kávét, hogy ne aludjak?" Brúnó pedig lelkesen bólogatott, majd elsuhant és egy csészének látszó tárggyal tért vissza, hogy megitassa a kulmináló fárdatságtól elpilledt Anyát és mondta: "szörcs, szörcs".
Így panaszkodjon otthon az ember, hogy rohadt fáradt, vagy hogy menten eltaknyol, ha nem ihat azonnal kávét...
Az öreg nénikkel komoly baj van... A minap a következő beszélgetés zajlott le egy öregnéni és Kala között, Brúnó fölött és az én jelenlétemben:
öregnéni: De szép kislány! Hogy hívják?
Kala: Brúnó.
öregnéni: Brúnó? De szép kislány!
Kala: Ez egy kisfiú.
öregnéni: Igen? Na szia kislány, nagyon szép vagy!
Bár Brú ma reggel iszonyú hangulatban ébredt és több alkalommal is menekülnünk kellett előle, nem feledkezhetünk meg arról, hogy nehéz hétvégéje volt, többnyire szülők nélkül. Pénteken első alkalommal hagytuk egész napra egyedül (szakértő felügyelem mellett), szombaton pedig kis túlzással másodszorra. Néhány jogos bosszúállási kísérlettől eltekintve nagyon jól viselte, sőt...
Tegnap saját kérésére orrporszívós beavatkozást hajtottunk végre rajta. Amire különösen büszke vagyok, hogy orrszívás előtt állt a proszívó mellett és látszott rajta a hezitálás, hogy bár ő kérte, nem biztos, hogy ez tényleg jó ötlet... Aztán összeszedte a bátorságát és odaült a cső elé... Ez azért fontos, mert...
a) eddig mindíg ordibálással járt az orrszívás,
b) el is suhanhatott volna, ahogy mostanában a pelenkázás elől.
Aztán este a kádban megmosta a saját haját, ráadásul rendkívül ügyesen...
A szókincse is rengeteget fejlődött az utóbbi hetekben. Az innivalóra és a folyókra egyaránt azt mondja, hogy "víz", néha azt, hogy "bih". Ha szomjas, azt mondja: inni! Néha az autókra is autót mond, de többnyire azért "baaa" a jellemző. A gyetyát "derta"-nak hívja, egyszer azt mondta, hogy "tévé", nyilván a Híradó elején, ami kimagaslóan a kedvenc műsora továbbra is. Ha sétálni szeretne, a fogason rángatja a kabátját, vagy megpróbálja felhúzni a cipőjét és mondja, hogy "taa" (séta). Ha fürödni támad kedve, azt mondja: "káá" (kád), majd azt, hogy "viz"...
Sorolhatnám (ha eszembe jutna)...
Az első szókezdemények nagyon szórakoztatóak voltak, de szinte mindent mutogatással ért el. Eltelt egy hónap és észre sem vettem, hogy beszélgetünk. Mindent megért, ami fontos, és egyre több dolgot magyaráz el. Ha nem értem, megpróbálja másképp elmondani, vagy kiegészíti mutogatással, de szinte állandóan beszél, magyaráz, szónokol...
A hétvégén zsír új babakocsival lett gazdagabb és szerencsére neki is tetszett, mert azonnal belemászott és azóta is jól elvan benne. (Az elődöt nagyon utálta, a helyettesítőt mi utáltuk, ő meg szétszerelte belülről...)
A fotók egyébként a Kiscelli Romtemplomban és mellett készültek, ahol Kalával volt terepszemlén. Szombaton koncertezett a Victoria, ha lesz időm erről még részletesen beszámolok a flitteresen.
Mit írjak még? Ügyesen eszik egyedül, ha közben mi is etejük. Imádja sajtot ("ajt", "szaj") és a répát ("pa"), elképesztő disznóólat készít a konyhából, mert imád hajigálni és köpködni kajálás közben...
Egyre többet szeret egyedül lenni. Bevonul a szobájába, befészkeli magát a kedvenc sarkokba és magában beszélget (nam csak kakálás közben)...
Nagyon gyorsan nő...
(A blog közben kiegészült az eredeti blog összes bejegyzésével, lehet nosztalgiázni...)
Mondtam, hogy gyorsabb lesz! Az alábbiakban virtuóz fantáziával kiagyalt című linkeket fogok egymás alá írni. A linkekre kattintva újabb oldalak fognak megjelenni, melyek fotókat tartalmaznak. A fotók Brúnót ábrázolják. Brúnó azóta kicsit nagyobb lett és már fel tud mászni a székekre és az etetőszékre, ami számunkra még akkor is nagy öröm és büszkeség, ha közben számtalan enyhe lefolyású szívroham ássa alá az állóképességünket. (Mindezt úgy teszi, hogy közben szörcsög és hát erősen váladékozik a kis orra (taknyos).)
A tél második fele tehát fotókkal illusztrálva, hozzávetőleges időrendben és a linkekre kattintva:
(Az eredeti blog postjainak átmentését már elkezdtem, de ez aztán tényleg lassú és idegörlő folyamat, úgyhogy eltarthat...)
Utolsó kommentek