Magyarázkodás
Közepesen hosszú pöcsörészés után rájöttem, hogy vissza lehet dátumozni azokat a bejegyzéseket, melyeket pár hónap csúszással "frissítenék" a blogon, de aztán arra is rájöttem, hogy így sokan nem értenék, minek magyarázkodom májusban egy szeptemberig tartó bénázási folyamat miatt. Ezért úgy határoztam, hogy készítek egy retrospektív post-ot, ami felöleli az említett időszak legfontosabb mozzanatait. Ennyi erővel persze évkönyvet is szerkeszthetnék, de szeptember van és általános iskolás lelkülettel most egy új korszak kezdetét határoztam el, blogolni fogok, gyakran, riszpekt! (A későbbiek folyamán a retro post újabb képekkel gazdagodik majd, de egyelőre tart a tetemes mennyiségű fotó feldolgozása és persze időm is rengeteg van...)
2006. május
Tisztában vagyok vele, ha később az ovi ebédet, vagy az osztálykirándulást hasonló rendszerességgel fizetem be, Brúnó szétveri a fejem a homokozólapáttal (még nincs neki), vagy rámhajt a háromkerekűvel, amíg alszom (assincsen még). Szerencsére még inkább analóg játékokkal foglalkozik, a kedvenc szoftverek és weboldalak között meg aludni sem lehet ilyen jól. 
Brú ebben az időszakban már elkezdett hasról hátra és vissza fordulni... Szerintem ekkor már azokról a csodálatos hangfalkábelekről és konnektorokról álmodott, amit nemsokára, kitartó gyakorlás után saját erőből is megszerezhet majd...
Több kép...
2006. június
Pár héttel később aztán az álom valósággá vált... 
Mi az a kezedben? 
Fényképező!!!! 
Egy Canon, vazze'! 
Na, ide vele!!! 
Odamegyek és... 
Elveszem...
A június jelentős eseményei közé tartozott, hogy áldozatos, kitartó és önfeláldozó kólafogyasztással szert tettem egy bazi nagy, piros lasztira, amit Brúnó a képen látható lelkesedéssel nyugtázott. Ennek a vébének is volt tehát némi haszna, amellett persze, hogy kikaptak a franciák... Nekem több liter nyálam kicsorgott kiskoromban egy bőrlabdáért, mire családi közadakozásból kaptam egyet (amit szerencsésen el is lopott később néhány szemét tetű). Ez is jól mutatja, hogy mekkora generációs szakadék tátong közöttünk. Kicsit aggódom, ha mindent megnyerek neki, koraérett lesz... 
Szintén fontos momentum, hogy elkezdődött a zokni elleni reménytelen küzdelem. Miattunk reménytelen, mert mi szeretjük a zoknikat, Brú szerint fetisiszták vagyunk, ő inkább megenné az összeset. 
Open air fürdőzés az erkélyen... Stabil ülés!
Több kép...
2006. július
A július már sokkal inkább a hasoncsúszás jegyében telt, meg nyaralással, patakba sztondulással, kutyahergeléssel és más hasonló izgalmas dolgokkal, amiket most nem tudok fotókkal kellőképpen alátámasztani. De azért volt arcmasszás a dédszülőknek, tányérevés, pelenkázás a kalaptartón, a misztikus konyhai eszközök feltérképezése és pár szúnyogcsípés a nyári életérzés elmélyítésére. (Mindeddig büszkék voltunk rá, hogy Budapesten annyira koszos a levegő, hogy a szúnyogok sem bírják ki, de most megjelent egy tovább fejlesztett változat, ami leszarja a szmogot. A szemetek a plafonon ülnek napközben, mikor még kedvem lenne vadászni, de a belmagasság miatt nem érem el őket a morzsaporszívóval. Gyűjtünk pénzt és tavasszal veszünk puskát!!!!) 
Aztán néhány érdekes meglepetés és tapasztalat, amit a nagyvilág tartogat a felfedezőknek... 
Több kép...
2006. augusztus
Nyilván minden kisgyerek technikai zseni a szülők szemében, de Brúnóban tényleg erős mérnöki és műszerészi lehetőségek rejlenek. Kábé egy hetet töltöttem a föld közelében futó 10 km kábel és vezeték eltüntetésével, úgy el kell dugni a távkapcsolókat, hogy még mi sem találjuk meg (két perc alatt áthangolja a tévét), kilincsek, zárak, villanykapcsolók, potméterek és gombok állandó veszedekemnek vannak kitéve. Plusz a megfejthetetlen vonzódás a konnektorokhoz és általában mindenhez, ami igazán veszélyes... 
És végül a hónap csúcspontja, az evolúciótörténet mérföldköve: az ember két lábra áll (stabil tereptárgyak mellett)!!! A büszke kísérletek többsége aztán bummplaccs formájában éri el végkifejletét, ráadásul nem is mindig ennyire vidám módon. Az innovatív szülők persze rögtön szivacslakás és süppedős elnöki szőnyeg beszerzésén gondolkodnak, később annak is örülnek, ha reggel ki tudják magukat kotorni az ágyból, így a nagyléptékű fejlesztések helyett inkább járókába invesztálnak... 
Eddig a visszatekintés, de igyekszem majd még további képekkel segíteni a vezér egyemekkorának elmélyült tanulmányozását. Rengeteg kép van még, Brúnó hétköznapjai sűrűbben dokumentáltak egy átlagos elnökénél, így jár akinek hivatásos fotós az anyukája.
Több kép...
Utolsó kommentek