Az a különös dolog, hogy Brumi már nem baba, hanem kisfiú, az utóbbi időben észrevétlenül átalakította az életünket. Már hárman beszélgetünk. Két figyelő füllel több van (mindig, mindenhol)... És van valaki, aki azt is megjegyzi, amit csak úgy magamban dünnyögök...
Ez a valaki mindenről tudni akar és sokmindent el akar nekünk magyarázni, ha kell percekig nem hagy szóhoz jutni, úgy beszél megdöbbentően okos és értő tekintettel. Lehet, hogy ez hétköznapi jelenség, de én gyakran megdöbbenek rajta, hogy egy éves korában milyen lelkesedéssel és akarattal igyekszik kifejezni magát. Néha szinte hátborzongató... És a kommunikáció nem csak a szavakban nyilvánul meg: minden mozdulata arrók árulkodik, hogy állandó kapcsolatban van velünk, mindig online, még akkor is figyel, amikor megpróbál eltűnni szem elől... 
Az utóbbi időben lemaradtam a dokumentálással, pedig Brú ezen a téren sem állt meg a fejlődésben. A következőkben megpróbálom összeszedni a kis Szörny szókincsét, beleértve azokat a szavakat is, melyeket tudatosan, de csak egyszer-egyszer használt eddig:
- apa
- aja( néha anya, esetleg nyanya)
- levi
- baba
- le
- be
- oda
- ott
- arra
- deje (néha gyere)
- megyek (ezt még csak egyszer használta, de jól)
- buh (busz)
- au (autó), mostanában brümbrüm, brrr (motorokra is alkalmazható)
- lám, pa (néha lámpa)
- te, tefo (telefon)
- Beja (Bea)
- mama
- papa
- nem, ne
- de
- ige (igen)
- adide
- ké (kérem)
- te (tessék)
- bimba (bambuszkolomp adekvát elnevezése)
- jaj, ajjaj
- hmm..., nyam (nyilván kajálás közben)
- hülye (szerintem ezt csak visszamondta az élesfülű papagáj, de kontextusban és már többször)
- vuk (ha a Vuk megy a tévében, megmutatja a képernyőn, melyik is a jelzett róka)
- fa
- vau (kutya, nyilván)
- a, aaa, aaaaaa (az, azt, aztatat)
- kaka (nem igényel magyarázatot)
- Milán (Milán haver, pár hónappal idősebb és frankón lehet vele játszani)
- Blanka (Blanka másodunokatesó, az első nő, akivel Brú élesben smárolt...)
- eja (Mela, hivatalos nagynéni)
Ennyi jut most eszembe, de majd frissítem napról napra...
A beszéde egyre inkább kezd a magyarhoz, illetve az angolhoz hasonlítani. Már csak elvétve használ skandináv, illetve maláj kifejezéseket. Néha hiányzik is. Viszont rászokott az ordibálásra, mint elsőrangú nyomatékosító eszközre. Tud suttogva is beszélni, de ha meg kell csillantania az akaraterejét, akkor néha lefordulunk a székről, úgy ordít...
Hosszú, jól tagtolt monológokat ad elő és gyakorlatilag beszélgetni is lehet vele, mert a halandzsát ötletesen egészíti ki testbeszéddel. Ha végképp hülyén nézek, mert nem értem, akkor kézen fog, vagy odaviteti magát ahhoz a dologhoz, amiről beszél, vagy amit szeretne megkaparintani... Ha fontos, biztos an megatlálja a megértés útját. Ha nem akkor lemondóan néz rám...
A legjelentősebb kommunikációs fejlődés azonban a mimikában és a tekintete erejében valósult meg a közelmúltban. Elképesztően sok mindent tud elmondani egyetlen pillantással, ami esetenként olyan szigorú, hogy összeszarom magam. Képes kérni, hízelegni, utasítani és megbüntetni kizárólag a tekintetével, sokszor szavak, vagy a szokásos dünnyögés nélül is...
Utolsó kommentek