Brú nem szereti, hogy dolgozni megyek reggelenként. Én sem, illetve néha igen, de biztos, hogy ha végre nyerek, vagy találok egy komolyabb összeget, inkább vele leszek otthon, vagy viszem magammal mindenhová... A reggeli menetrend általában úgy néz ki, hogy Brumi megeszi/szétpancsolja a reggelijét, aztán az asztal körül/alatt/tetején játszik, amig mi is befecskendezzük a kávét. Viszont abban a pillanatban, mikor látja, hogy elindulok cipőt húzni, odasomfordál és felkéreckedik a kezembe. Aztán megpróbálja kiszedni a kulcsot az ajtóból, vagy ráül a cipőmre, vagy erőteljesen unszol, hogy menjek be vele játszani a szobájába...
Már nem csak nézi, tanulmányozza a dolgokat maga körül, hanem megpróbálja befolyásolni őket. Nyomást gyakorol, többek között rám is. Amikor az ajtó előtt a kezemben tartom, ő pedig nagyon komolyan a szemebe néz és azt mondja: Neee... Nehéz elindulni otthonról mostanában...
Sajnos nincs fotó arről az arckifejezésről, a kérő, lebeszélő tekintetről, csak a saját memóriában. A kép csak illusztráció... 
Utolsó kommentek