Ez a mai napunk:
Állva közlekedik mindenhová, egyre magabiztosabban. Ha rájön, ötször körüljárja a konyhában az oszlopot, mint akit beprogramoztak, koncentrál, nem mer oldalt nézni, csak egy, előre kiszemelt pontot követ a tekintetével, nem akar véteni, mert felborul.
Nehezen evett délben, de aztán rájöttem, hogy ha kiveszem a székéből, és én is elkezdek tápolni, megkívánja ő is. Így is lett, bár kicsit becsaptam, mert áttúrtam az ő kajáját az én tányéromra, és azzal etettem - így szépen megevett egy hatalmas adagot. Elment egy kicsi körre, játszott egy csöppet, aztán jött anyához tankolni. A felétől tehát állva evett, de evett legalább.
Aztán nehezen indultunk neki sétálni, de aztán jól alakult - jó nagy hintázás, kavicsevés, csúszdázás, libikókázás, amit Brúnó szabad stílusban művel (ez látszik a képeken is), majd küzdelem a babakocsi ellen, és irány haza. Útközben babatalálkozó a flaszteren, öreganyó beszól, hogy túl sokan vagyunk,nem hagyunk helyet másoknak,de se sebaj, nem bánkódunk, mi is beszólunk neki, mert az ő hájasseggű kutyája húgytócsáját meg mi kerülgetjük a babatrabikkal.
Későn érünk haza, Brumi kóvályog, nem húzom tehát az időt, beletöltök egy adag műtejet - már közben bóbiskol, a végén meg mutatja az ágyat, hogy neki oda kell most landolnia, de gyorsan, mert baj lesz.A szobából kifele menet követ még a tekintetével, majd küld egy anyakönnyfakasztó csókot. Azóta csönd van...
(2007. február 6.)
Utolsó kommentek