Esküszöm pakolok fel képeket is, van egy kisebb életműre való, de most nem érek rá. Brúnó viszont minden nap kitalál valami újat és ezt mindenképpen dokumentálni kell, ha már nem készül rólunk valóságshow... Ráadásul egy jó részét én csak később tapasztalom meg, mivel a nap nagy részében nem vagyok otthon. Győzködöm Kalát, hogy írjon ő is, de hátha a népakarat meggyőzi majd, tehát szró jor henc in di eer!!!
Tegnap Brú főzött nekem virtuális vacsorát és meg is etette velem, ráadásul nagyon kedvesen, finom mozdulatokkal. Ős is evett belőle kicsit, de szerintem csak azért, hogy lássam, milyen finom és egyek már végre rendesen...
Van egy jellemző nézése, amikor tudom, hogy éppen a rögzíti a látottakat. Nagyon mélyen és nagyon pontosan.
Ma reggel elleste a búcsúzkodás szokásos ügymenetét és, mivel nem akart kimaradni ebből a jelenségből, nyomott néhány tökéletesen koreografált puszit Kala képére...
Végül, hogy keretes legyen a bejegyzés, Brumi pár napja tudatosan és akadémiai kiejtéssel hangoztatja a NEM szót! Korábban is mondogatta néhányszor, de most már tökéletesen érti a tartalmát és a szó mögött rejlő hatalmat, és hát a mondottaknak megfelelően cselekszik is. Ismét előtérben a szülői kreativitás...
Még egy-két apróság, de ezt már csak azért, hogy ha 10 év múlva véletlenül megtalálom ezt a blogot valamelyik keresőben, akkor legyen nekem reveláció: a Mocsári Szörnyeteg egy hete tornyot épít kockákból. Tegnap ezt a műveletet más játékokkal, eltérő típusú kockákkal és kisebb plüssállatokkal kombinálta, így létrehozott egy meglepően stabil, kissé eklektikus, de meglehetősen bonyolult formájú épületet. Hasonlított a Nemzetire, de erről még beszélek vele... Később a kádban az ujjával követve a sorokat, hangosan felolvasta egy öblítős flakon hátulján olvasható felhasználási útmutatót... Nem kedvelem a zseni szót, úgyhogy holnapra kitalálok egy másikat...
Utolsó kommentek